Kudarc vs siker
A minap egy fiatal pár keresett meg bennünket azzal, hogy romokban a kapcsolatuk, segítsünk.
A nő sírva mondta el, hogy ugyan még csak másfél éve házasok, de már nincs közöttük semmi kapcsolat, szinte már annak is örül, ha veszekszenek, mert akkor legalább azt érzi, hogy mégiscsak kapcsolódnak, ha ilyen torz formában is.
A férje nem figyel rá, és ő időről- időre azon kapja magát, hogy házisárkányként próbálja kierőszakolni az együttléteket, és ha végre sikerül, már nem is tud örülni neki. Úgy érzi, hogy a házasságának a kudarca már a munkahelyét is veszélyezteti, hiszen az utóbbi 2 hónapban már 3 alkalommal rótta meg a főnöke, mert komoly hibát hagyott a leadott anyagban.
„Totális kudarc az életem” – zárta hüppögve a monológját.
A férje összeszorított szájjal, maga elé meredve hallgatta az in medias res nyitányt.
Amikor az ő verzióját kérdeztük, egy ideig csak hümmögött, és csóválta a fejét: „Nem sikerült – mondta -, kudarcot vallottunk.”
Szomorúnak, kiábrándultnak látszott, és egyre csak azt mondogatta, hogy „Elrontottuk…”.
Úgy tűnt, lemondtak a kapcsolatukról mindketten.
Amikor azt kérdeztük, hogy mi a legrosszabb most, szinte egyszerre vágták rá, hogy a KUDARC.
Meglepődtünk. Mi lett volna vajon a siker?
És akkor lassan, majd egyre határozottabban elkezdték sorolni a végtelennek tűnő kapcsolati példákat a családból, a baráti társaságból, a munkahelyeikről, sőt a végén még egy irodalmi példa is említésre került. Erre mindannyian egyszerre kezdtünk nevetni 😀
Ezekhez mérik a saját kapcsolatukat, és miden amiben az övék más, a rossz?!
Ebben az oldott hangulatban már könnyebb volt ránézni más szemszögből a kapcsolatukra.
Kiderült, hogy alapvetően teljes életet élnek külön is, mindkettejüknek vannak saját céljai, szabadidős elfoglaltságai, nem különösebben igénylik a közösen eltöltött időt, ugyanakkor szívesen meglepik egymást apróbb, nagyobb ajándékokkal.
Az is kiderült, hogy ha hosszabb időt töltenek együtt, az inkább feszültség-, mint örömforrás. Mégis mindketten lelkesednek a közös tervekért, célokért, melyek megvalósításához ki-ki a maga módján járul hozzá.
Végül megsoroztuk őket a kérdéseinkkel 🙂
Tisztelitek egymást? Igen.
Elismeritek egymást? Igen.
Támogatjátok egymást? Igen.
Szeretitek egymást? (Upssz!) meglepő (?) válasz: IGEN.
Hajlandóak lennétek a magatok módján boldog életet élni, anélkül, hogy másokhoz hasonlítanátok a saját életeteket?
Nos, kedves Olvasónk, mit gondolsz, mit válaszoltak? 😀
Kudarc vs siker