A fiam 11 éves. Igazán szerelmes típus. Ez már az oviban kezdődött Ágikával, akit el is jegyzett 6 évesen. De az élet elsodorta őket. A mai napig emlegeti, és az óvó néni is, hiszen a történet egy komplett lánykéréssel egybekötött családalapítási kísérlet volt.
Bárhová is kerül, mindig van egy kislány, aki megérinti a szívét.
Amikor 2 éve elköltöztünk, és a jelenlegi iskolába és osztályba került, Dorina lett a választott kislány.
Roli igazán úriember módjára éli meg ezeket a kapcsolatokat, mindenre figyel. A kishölgy a mindennapi életének fókuszában van. Keresi az alkalmat, hogy a kedvébe járjon. Szerelmeslevelek, Túró Rudi Valentin Napra, az utcai bóvli gépből mindig megfűzi a Mamit egy 100 forintos ajándékra, amit persze Dorina kap. És persze az álmodozás… A farm, amit már megtervezett, ahol majd élnek…
Aztán tegnap este valami fura szomorúságot láttam a szemeiben. Majd elmesélte, hogy vége a szerelemnek. Vége, mert Dorina Alexet választotta. Alexet, aki a hétvégén egy másik lánnyal fotózkodott egy étteremben. Akivel nem is illenek össze. Csak sorolta hangosan az ellenérveket, hogy meggyőzze magát arról, mennyire értelmetlen ez a döntés.
Valentin Napra kapott egy kislánytól egy szerelmes levelet, aki leírta neki, hogy mennyire szereti. Kérdeztem is tőle, hát azzal a másik kislánnyal mi van? Semmi Anya-jött a válasz. Kérdeztem, de miért? Szép kislány, de…. Láttam, ahogy keresi a szavakat. De nincs kémia?- kérdeztem. Így van, nincs kémia… Ugye mindez 11 évesen.
Este zuhanyzás után, hatalmas pakolásba kezdett. Kérdeztem, mi történik? A válasz: dolgom van. És hatalmas erővel előkereste Dorina tavalyi levelét, aki abban még szerette. Széttépte, darabokra és kidobta. Közölte: itt a vége. Lefeküdt, és ahogy az ágyához ültem, éreztem meg igazán a fájdalmát. Akkor engedte bele magát az igazi fájdalomba.
Nem engem választott. –mondta
Kerestem a vigasztaló szavakat, de nehezen találtam. Átöleltem és csak hagytam, hogy feltörjön a parányi kis szívéből ez a fájdalom. És azon gondolkodtam, vajon hogy éli meg ő ezt oda bent? Mert bár gyermeki szív, de milyen mélyen képes kapcsolódni, érezni, szeretni és fájni is.
Aztán csend lett és jött az alvás. Majd a reggel, az új nap, új lehetőségeket rejtve magában elindult. Éreztem az iskolánál, hogy a második ölelés annak szólt, hú most erősnek kell lennem.
Könnyes szemmel álltam és néztem, ahogy besétál, de éreztem benne az erőt is.
Délután az első mondat és a ragyogó szempár már küldte is az üzenetet: mégis én kellek neki. Alexet elküldte, én vagyok a szereleme!
És elmesélte, ahogy történt, és újra rend van és béke a szívben.
Szerelem van…